Harcosok rendje

A japán harcosok rendje

Utat a szamurájnak! A dölyfösen vonuló harcos elől az emberek szemlesütve húzódnak félre Edo – a későbbi Tokió – zsúfolt utcáin.

A 18. század elején járunk, ám a jelenet a feudális Japánban évszázadokon keresztül ugyanígy játszódott volna le. Semmi kétség: egy szamuráj halad az utcán. Övében két kard: egy hosszú s egy rövid. Csak a szamuráj, a legelőkelőbb japán osztály, a harcosok rendjének tagja viselhetett két kardot, hatalmának halálosztó jelképét. A kimonója fölött lebegő, szoknyaszerű nadrágot és rövid, bő kabátot visel. Feje búbját tarra borotválta, kétoldalt és hátul piperkőc kontyba tűzte a haját. A szamuráj nem siet. Nem várnak tőle munkát, bár ezzel kiegészíthetné évi rizsjárandóságát. Csak annyi a dolga, hogy harcra kész legyen, s ha vész fenyeget, megvédje a kormányt. S ha netán egy közrendű tiszteletlenül viselkedne vele, a szamurájnak – ritkán érvényesített – joga, hogy ott helyben megölje a hálátlant.

A fennsőbbség a szamuráj veleszületett előjoga. A harcosok rendje közel hétszáz évig, 1185-től 1867-ig uralta Japánt. Uralmuk éppoly kíméletlen és erőszakos (s gazdag kultúrájú) volt, mint az ókori Róma vagy a középkori Európa bármely rendszere. A hajdani európai lovagok voltaképp a szamurájok legközelebbi történelmi rokonai. A szamurájok – a szó jelentése: szolgáló személy – is egy katonai elitcsoportot alkottak, melynek a nemzetségfők vagy hadurak és hűséges katonáik voltak a tagjai. A hagyomány szerint a császár parancsolt a legfőbb japán hűbéruraknak, de amint a szamurájok hatalomra kerültek, uralma névlegessé vált egy katonai vezető, a sógun mellett. E tisztség a szamurájok újfajta hatalmát jelezte.

A szamurájnak és a lovagnak sok közös vonása volt. Páncélt viseltek, lóháton támadtak, karddal-lándzsával harcoltak, várat ostromoltak, s becsületkódexük alapján éltek. A szamurájok uralma megdöbbentően tartós volt. Napjuk csak a Japánba érkező amerikai hadihajókkal áldozott le; ekkor derült ki, hogy a sógun képtelen megvédeni országát. Az új császár csapatai könnyen legyőzték a sógun seregét: így ért véget a szamurájok kora.

Tavaly japánban fesztiválokkal és kiállításokkal ünnepelték az Edo-korszak (1603–1867) kezdetének 400. évfordulóját. E korban jutott tetőpontjára a szamurájok hatalma és kiváltságos helyzete. S most mutatják be Az utolsó szamuráj című filmet, a japán harcosok Edo-korszak utáni végnapjairól. Ma is él tehát a szamuráj alakja. Nehéz kitérni előle. A japán városok utcáin sétálva mindenütt feltűnik a dölyfös harcos képe. Arca és fegyverei filmek plakátjain, múzeumi zászlókon, képregények címlapjain láthatók.

A szamuráj tartós népszerűségének egyszerű az oka: a világ egyik legkiválóbb akcióhőse ő. A magányos kardvívó, aki reménytelen helyzetben tucatnyi ellenségét kaszabolja le a becsület és személyes dicsőség nevében. Ki ne látott volna kardját suhogtató szamurájt? Először talán éppen Kuroszava Akira klasszikus filmjeiben (A hét szamuráj vagy A véres trón).

Vajon kiérdemelte-e a szamuráj ezt a jelképes, magas polcot? Valójában újra kell írni a történelmét. A valódi japán harcos nem a tömegkultúra sematikus, igazságosztó kardmestere volt, hanem jóval sokoldalúbb. Hétszáz év alatt sokat változott a szerepe: lovagi párbajhősből puskát cipelő hivatásos katona, majd az állam dédelgetett őre lett.

A szamuráj a harcmezőn kívül is rácáfolt a sztereotípiákra. A csatából levágott fejekkel megtérő harcos alighanem hívő buddhista volt. A vallása követelte szigorú önfegyelem jól illett a harci technikáit tökéletesítő törekvéseihez. S a legelőkelőbb japán társadalmi osztály tagjai – főleg nagyuraik és fővezéreik – olyan kifinomult időtöltéseknek hódoltak, mint a versírás, a virágrendezés, a nó színházi előadások vagy a teaszertartás.

A szamurájnak szentelt figyelem dacára sok japánt feszélyez a harcos mítosza. A hős szamurájt és – foglyokat megvető – harci szellemét tömjénező politikusok és tisztek a 20. században militáns nacionalizmust gerjesztettek, s ez vitte bele Japánt a II. világháborúba. Ám a háború utáni pacifista légkörben még a szamuráj szó említése is kínos lehet. „Sokunknak a szamuráj a harcot, a gyilkolást jelenti – állítja Kadovaki Kunio kiotói fotóssegéd. – Inkább a fennköltebb jelentésű busi szót használjuk.”

A mai Japán megértéséhez szembe kell nézni a szamuráj örökséggel, s újra kell értékelni történelmi szerepüket, ki kell deríteni, milyen mélyen él még a felszín alatt harci szellemük.

Először a 10. században említik a szamurájokat a kiotói császári udvar őreiként, a földesurak magánhadainak katonáiként. Az udvar képtelen volt kisbirtokosokból és parasztokból hadsereget szervezni. Válaszul a fővárosi nemesek és a gazdag vidéki birtokosok harcművészetekben jártas, becsvágyó nemesifjakból verbuváltak saját hadat. „Az első szamurájok magánerőből kiképzett és felfegyverzett zsoldosok voltak – fejtegeti Karl Friday (Georgiai Egyetem).

Idővel, a hatalmas szamurájnemzetségek feltűnésével a császár tekintélye elenyészett. Végül a két legerősebb család, a Taira és a Minamoto harcolt az uralomért. 1185-ben a Minamoto-csapatok győztek, s a vezérük, Joritomo a kelet-japáni Kamakura halászfalut tette új fővárosává.

Regisztráció

Kedves rajongók!

Tovább olvasom...

Halloween játék!

Kedves rajongók!

Tovább olvasom...

Online részek

Kedves rajongók!

Tovább olvasom...

Chatbox
Bejegyzés írásához be kell jelentkeznie! Amennyiben még nem regisztrált az oldalra, ide kattintva megteheti.Ön még nem regisztrált! A regisztrációhoz klikk ide.


  • Naraku  3 hete .

    Nagyon tetszik az oldal! Klassz a dizájn! És szinte mindent megtaláltam ami érdekelt!

  • Ayumi  1 hónapja .

    Szia! Nagyon klassz lett az oldal! smile Le a kalappal a munkád előtt! Természetesen átlinkellek és köszönöm, hogy írtál!
    Üdv,
    Ayumi
    hanyouinuyasha.gportal.hu

  • James Wagner
    James Wagner  1 hónapja .

    Köszönöm! Igyekszem! smile

  • Izomi  1 hónapja .

    Hú de klassz lett az új oldal! Gratulálok a szerkesztőnek! smile

Szavazás
Poll: Tetszik az új oldal?
Partnereink

Saját bannerünk

Partnereink

  

 

Facebook